Ebben a rohanó világban sokan vannak biztosan, akik úgy érzik néha, hogy szeretnének kicsit „kiszállni” a körforgásból, és mi sem alkalmasabb lehetőség erre, mint egy csésze tea elfogyasztása. Márpedig teázni mindenki szeret.
Van olyan ember, aki az ízére koncentrál, van olyan, aki csak maga a „rituáléra”, vagy szomjoltásra, vagy csak hogy megnyugodjon. A tea gyógyítja a szívünket és lelkünket. A tea kikapcsol. Egy jó ok, hogy problémáinkat félretéve leüljünk és beszélgessünk egy jót.
Csörög a vekker és egyszerre fütyül a vízforraló, máris jól indul a reggel egy csésze forró teával. Egy kis pihenés a nagy rohanás közepette. A tea újjávarázsol. Új ébredést, egy új kezdetet ad. Minden újra indul. Csinos nők a szélben, lobogó pongyolában, mosolyogva isszák a gőzölgő gyógyhatású nedűt, és az ember szinte utálja magát, hogy „én miért nem vagyok ilyen kecses, és lendületes..” Vagy éppen a hideg elől menekülve kortyolgatják a kandalló mellett a forró teát. (Mindkét esetben az idealítást próbálják megragadni.)
Meghitt pillanatokat köszönhetünk a teának. A hangulat ízére vagy kíváncsi? Kóstold meg a teát, de csak azt, amit reklámoznak, mert az a különleges, az a különösen jó hatású egészségügyi szempontból, a másik nem, ami a szomszéd tea ültetvényen lett leszedve, a beduin arcú, szorgos kezű „rabszolgákkal”, akik a látható 40 °-os hőság ellenére is vidáman szedik a cserjét.
Lipton, a tea képes erre!
(A tea inspirál.)
Pickwick éld át a pillanatot! Két tea, amelynek reklámaival, és kampányaival minden mai modern ember tisztában van. Szinte fülünkbe cseng a zene már, ha a polcról lekapunk egy filter Pickwicket.
Olcsó húsnak híg a leve, szokás mondani. Olyan természetfeletti képességeket sugallnak bele ezek a reklámok egy csésze teába, ami valljuk be azért elég nagy túlzás.
Szükségünk van nekünk a teára az életben maradáshoz? A tea nélkülözhetetlen a fennmaradáshoz- most félretéve a jótékony hatásait-? Nem. Mégis isszuk, és karton számra vesszük. Tízből nyolc magyar szívesen fogyasztja a teát. Azonban a fogyasztók ma már, nem csak birtokolni, kiélvezni akarják a megvásárolt, elfogyasztott terméket, hanem egy élménnyel szeretnék összekapcsolni a cselekvést, a vásárlást magát. Ez az „élményorientáció” pedig felszínességet, műviséget takar, bevalljuk vagy sem.
A tea elkészítése energiát, és időráfordítást igényel – persze 1-2 perc nem számít óriási intervallumnak, de ha buszt várunk, akkor valljuk be, bosszankodunk már ennyi miatt is- ez a rituálé, és cselekvés egy idő után automatizmussá válik, hogy az ember vizet forral, elővesz egy tea filtert, cukrot, citromot, esetleg mézet.
Miután megszokott cselekménysor áll össze ebből a tevékenységből, új „elemet” próbálunk beiktatni a teázásba, pl., hogy barátokat hívunk át, vagy elmegyünk egy teaházba, ahol a beltéri-építészeti kialakítás, és a hangulat segítségével a teázó egy egészen más univerzumban érezheti magát. Ez mind azért kell, mert az ember már csak ilyen; egyre több és több élményre van szükségünk - a tea elkészítésén kívül - ami így aztán egy ideig megint kielégíti az elvárásainkat.
Fontos hozzátartozója ennek a dolognak, hogy a keleti kultúra felé abszolút érdeklődést mutatunk, ha a teafogyasztásról van szó; igényeljük, hogy felfedezhessük, bepillantást nyerhessünk a távol-keleti kultúrába.
De jó példa az angol tea is, ami hazánkban egyre inkább népszerűvé válik. Ez is remek bizonyíték arra, hogy a teaívást egy „nívós” dolognak véljük, és úgy gondoljuk, ha mi is isszuk- azt szigorú szabályok és keretek között - akkor mi magunk is felsőbbrendűekké válhatunk, hiszen olyan embert nem tudna mondani senki, aki még nem ívott teát életében. Már a cumis üvegből is azt szürcsöljük, miközben még azt sem mondtuk ki hogy „anya”.
Már nem az íze a lényeg, csak a tény, hogy „teázok, most hagyjon mindenki békén a gondokkal, terhekkel”.
Na de kanyarodjunk vissza, a két, talán legjobban ismert tea márkához, amit hazánkban szép számmal fogyasztunk. Lipton és Pickwick.
Mindkét termék fontos hangsúlyt fektet a tea jótékony hatására, az egészségünkre, és a jó közérzetünkre tekintve. Hasonló stratégiával próbálják meghódítani a fogyasztókat, de ha közelebbről megnézzük mégis teljesen más irányokból.
A Lipton inkább a vitalitást, az életerőt hirdeti, tehát igyál teát és „fitt” leszel. Bizonyíték erre, hogy a reklámokban vagy plakátokon gyakran feltűnnek tornázó, mosolygós hölgyek, azt sugallva, hogy ő is a Lipton teától ilyen mozgékony – nem elfelejtve ugyebár a koffein tartalmát a teának-. A tea levél, és az ültetvények távlati szögből mutatása alapvető szimbóluma a Liptonnak. Szinte hívogatóak a tea cserje levelek, ahogyan a harmat csepeg le róla, az ember legszívesebben beleharapna egy csokor teacserjébe.
Amikor Sir Thomas Lipton a 19. században létrehozta a vállalatát még nem gondolta, hogy mára több száz hektárnyi területet foglalnak Kelet-Afrikában, majd el a teaültetvények. Alapvető vezérlőelvük, hogy a természetet gondozni kell, felhívja a figyelmet a megújuló energiaforrások használatának fontosságára, és a vízszennyezés problémájára, és a használat mennyiségének korlátozására is.
A történetét tekintve a Pickwick nagy fejlődést járt be. Douwe Egberts rengeteg tapasztalatot gyűjtött a teakeverékek előállítása terén, amire sikerült a legjobbat megalkotnia. Az általa készült teák a Douwe Egberts név alatt kerültek piacra. Ekkor a társaság igazgatójának felesége nagyon kedvelte Dickens műveit, legalább annyira, mint a híres angol teát; így Dickens: A Pickwick Klub című regény nyomán a Pickwick nevet javasolta férjének. Azóta ezen a néven árulják a terméket.
A Liptonnal szemben a Pickwick a lelkünkre próbál hatni. No meg a nyálelválasztásunkra, a reklámaikban látható gyümölcsök képeivel, ez az elsődleges szimbóluma, jelképe, no meg a gyümölcs alakú teáskanna, ami nagyanyáinkat juttatja eszünkbe.
Amire rásegít a reklám zenéje.
Ruháikat, cipőiket elhajigáló nők, rohannak le a lépcsőn, és egy medencényi friss gyümölcsbe belevetik magukat boldogon, mi sem életszerűbb. Na, de ne bosszankodjunk a reklámok által sokszor hitetlen lefestett képek miatt, inkább igyunk meg egy csésze, forró teát, legyen az Pickwick, vagy Lipton, de mindenképpen élvezzük ki a pillanatot.
By Martinka
